~11 Rész

sajnálom ,hogy ilyen későn van rész. az írónő időben át küldte csak én nem voltam soha gép kőzbe. Mégegyszer is elnézést és jó olvasást! A nap további részét Niallel töltöttem. Ő olyan boldognak tűnt, velem ellentétben. De szerencsére a szomorúságomat nem vette észre. Hmm...elmehetnék színésznek. -Niall, én haza megyek..-mondtam miközbe a szőke fiúra néztem. A mosoly szinte rögtön letűnt az arcáról. -De ne már..Annyira fogsz hiányozni.-mondta vörös fejjel. Ilyenkor olyan édes. -Muszáj, majd holnap beszélünk, oké?-mosolyogtam rá bíztatóan, majd adtam a szájára egy puszit, és a reakcióját meg nem várva elrohantam. Bűntudatom volt. Hisz pár egy napja Louisnak szerelmet vallottam, ma pedig már más ágyában voltam. Ezt nagyon nem kellett volna, főképp, hogy Niall tényleg szeret engem. Én meg szinte csak kihasználom, hisz valljuk be, semmit se érzek ő iránta. Nekem csakis Boo kell, és ha törik, szakad, megszerzem őt magamnak. El se tudom hinni, hogy ilyen szörnyű ember lettem. Haza érve arra lettem figyelmes, hogy teljesen üres a ház. Szomorúan a konyhába mentem, és egy levél fogadott. 'Kedves Harry! Én vártam rád, de úgy éreztem, hogy jövőre se érsz ide, így elmentem haza. Jó éjt, holnap hívlak xx Louis' Ezt nem értem, minek ment haza. Mármint Eleanorral közös házába. Hiszen, neki az a haza. Saját háza nincs, szüleihez ritkán megy. Úgy döntöttem elmegyek fürdeni, így a fürdőbe mentem, levetkőztem és belefeküdtem egy forró kád vízbe. Lassan a fáradságtól álomba szenderültem...

~10.rész.

Mire lementem a földszitnre, Harry helyett egy cetli fogadott.
"Fontos hívásom jött, este jövök. Puszi. Kaja a hűtőben." Kicsit szomorkásan a hűtőhöz csoszogtam, majd elővettem egy joghurtot, és lassan megettem, míg azon agyaltam mi is az a fontos dolga Harrynek. Végülis rájöttem, értelmetlen ezen agyalni,hiszen neki is van saját élete, mint nekem. Rájöttem, hogy kéne valamit csinálnom ma, hiszen nem jó ötlet ezen gondolkodni. Végül arra jutottam, hogy elmegyek vásárolgatni. Felmentem az emeletre, felöltöztem, majd elindultam. Szerencsére sütött a nap, és nem szakadt az eső, ami ritka itt Londonban. A közelebbi bevásárló központba bementem, majd bementem egy ruha boltba. Nézegelődtem, majd rájöttem semmi értelme ennek, így elmentem egy Starbucks-ba, majd egy kávét vettem és leültem egy padra.

*Harry szemszöge*

Elsiettem otthonról. Fájt, hogy hazudnom kellett neki. Én soha nem tudnék tovább lépni. Ő az életem értelme. Ő nekem olyan, mint kettőspontak a 'D' betű. Olyan mint, Rose-nak Jack-je. Tudom ez nyálas, de szerelmes vagyok. Niallt felhívtam, hogy felmegyek kicsit hozzá. Az utobbi időben máshogyan viselkedik, furcsábban. Mindig törődik velem, segít nekem, ölelget. Komolyan néha azt hiszem, hogy belém esett, mint részeg az árokba, de az lehetetlen, hiszen ő nem meleg.
-Szia Hazzy..-köszönt mosolyogva. Arcán kicsi pír ült. Na jó, nekem ez tényleg sok.
-Haver, helló.-mosolyodtam el, majd az egyik újabb szokása szerint megölelt szorosan. Bementünk a lakásába, majd ő a konyhába ment. Én leültem a nappaliban a fehér kanapéra, majd megvártam amíg ő is csatlakozik hozzám.
-Történt valami? Lehangoltnak tűnsz...-kérdezte óvatosan.
-Nem, dehogyis, semmi baj..-mosolyodtam el, majd ő leült szorsan mellém.
-Hogyhogy átjöttél?-kérdezte mosolyogva.
-Hiányzott a legjobb barátom.-öleltem át.
-De az nem Louis?-kérdezte. Hát igen, neki se mondtam el ,mit is érzek Lou iránt. Jobb is. -Nem.-mosolyodtam el, majd arra észleltem fel, hogy a fejeink egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ő lecsukta a szemeit, gondolom arra várva, hogy ebből csók lesz. Viszont az is lett. Kicsit csodálkozott, hogy nem ellenkeztem, hanem közelebb húztam magamhoz, de éreztem, hogy élvezi. Nem hazudok, én is élveztem. -Szeretlek...-nyögte bele a csókba teljesen vörös fejjel. Én nem válaszoltam, hanem magam alá gyűrtem, és úgy folytattuk a csókunkat. Bár kis időre végelett a levegőhiány miatt. Ezek után, történt minden aminek nem kellett volna történnie.

~9.rész.

*Louis szemszöge*

-Nem érzek irántad semmi többet barátságnál Hazz.-hazudtam a legjobb barátom szemébe.
Igen, hazudtam.Félre értés ne essék, nem érzek iránta semmi olyat, csak egy röpke pillanatra dobogtatta meg a szívemet.
Ebben biztos vagyok.
Eleanort szeretem, és ez így is marad.
Még ha megcsalt, átvert is szeretem.
Harryre néztem, a hold fénye pont megvilágította az arcát.
Döbbent, szomorú, csalódott volt.
-Nem akarlak elveszíteni..-mondtam majd a szemeim könnyekkel teltek meg.-Te a legjobb barátom, a testvérem vagy. Remélem megérted, hogy én nem..-Persze, persze.-mondta. A hangjából csengett a gyengeség. Megbántottam, elég csúnyán.
-Jajj, Hazz…-sóhajtottam majd átöleltem, már amennyire tudtam, mivel húzódott el tőlem, egyre messzebb, messzebb és messzebb.
-Kérlek, hagyj..-állt fel mellőlem és elhagyta a szobát.
Lesokkolva néztem magam elé.
Nem volt ez a célom.
Semmi célom nem volt ezzel.
Lassan álomba szenderültem.

*Reggel*

-Jó reggelt!-kiáltott Harry, miután benyitott a szobába.-Bocsi, az estiért. Túl reagáltam, sejthettem volna, hogy te nem érzel így. Sajnálom. Túl fogok lépni, ígérem.Én csak lefagyva hallgattam, ezt a pár mondatot amit mondott.
Kicsit sokként ért, de jó értelemben.
Örülök, hogy tisztában tartja az érzéseimet, és tovább próbál lépni.
Elmosolyodtam kicsit.
-Köszönöm.-mondtam, majd felálltam és odamentem elé.
Megöleltem.
-Ez a legkevesebb..-túrt a hajába, majd ott hagyott egyedül a nagy szobában.

~8.rész.

Hirtelen ért a csók, mégis viszonoztam.
De sajnos Louis vetett véget a csóknak, majd bűnbánóan nézett maga elé.
-Ezt nem lett volna szabad…te jó istenem, mit tettem? Sajnálom Hazz..-kezdett el magyarázni, majd leintettem.
-Életem legjobb csókja volt.-suttogtam halkan magam elé.
-De nem lett volna szabad. Harry, figyelj, te fontos vagy nekem, nem tudok nélküled élni, de én nem érzek úgy mint te. De nem akarlak elveszíteni, belehalnék.-nézett rám és megfogta a kezemet.-Ugye nem haragszol rám? Nem akarlak átverni, inkább elmondtam az igazságot..
-Az nem lehet…-suttogtam magam elé.-Megértelek, és tiszteletben tartom az érzéseidet Lou. De remélem tudod, rám mindig számíthatsz.-szorítottam meg a kezét.-És mi lenne, ha megpróbálnánk együtt és elérném hogy viszonozd az érzéseimet?-ugrottam elő egy ötlettel, végülis jó szerintem.
-Harry, sajnálom, én se biszexuális, de meleg nem vagyok.-mondta majd lekapcsolta a kislámpát.-Aludjunk szerintem..
-Egy esélyt, Lou, csak egy esélyt kérek! Kérlek! És azt ne mondd, hogy az a csók neked semmit se jelentett, és azt se, hogy közömbös vagyok számodra.-mondtam a sírás szélén. Nem bírtam elviselni azt a tudatot, hogy nem lehet az enyém. Hogy nem aludhat el a karjaim között. Hogy nem csókolhatom meg.
-Oké, bevallom, nagyon jó volt a csók, de akkor se érzek semmi olyat irántad. Nagyon sajnálom Hazza.-mondta majd elfordult és a nyakáig húzta a takarót.
-Megengedsz egy dolgot nekem, csak egyetlen egyet, kérlek, utána békén hagylak, ha akkor is közömbös leszek számodra.-mondtam reménykedve.
Ha most nem cseszem el, és elérem, hogy érezzen valamit irántam, akkor már egyszerűbb lesz.
-Re-rendben, de amúgy se fog sikerülni.-kuncogott fel, majd megfordult.
A kezeimmel közelebb húztam magamhoz, és a számat a szájára tapasztottam.
De nem csókoltam meg, csak az ajkaimat az ajkain pihentettem.
Éreztem ahogy közelebb húz magához, majd csókot kezdeményezett.
Amikor abba hagytuk az egymás szájában a kutatást elvigyorodtam.
-Közömbös vagy még számodra?-Nem akarok hazudni Hazz..-kezdett bele, én meg szinte remegve vártam a válaszát a kérdésemre.

~7.rész.

Amikor Louis felkelt, úgy tett mintha minden rendben lenne.
Sőt, teljesen úgy nézett ki. De tudtam, próbálja elrejteni a fájdalmát, szomorúságát.
-Louis..-suttogtam halkan a nevét.
-Tessék?-kérdezte kicsit rekedtes hangon.
-Jobban vagy valamennyire?-kérdeztem óvatosan.
-Igazat megvallva, nem..sőt..-túrt a hajába.
-Nyugalom. Ugye tudod, hogy rám mindig számíthatsz?-mosolyodtam el halványan, majd mélyen a szemeibe néztem.
-Köszönöm, hogy vagy nekem..-suttogta elhalóan, majd átölelt szorosan.
Éreztem, hogy nem fogom sokáig bírni a szorító karjai között.
A vágyam erősödött afelé, hogy megcsókoljam, hogy a hajába túrjak, hogy leteperjem, de legfőképp arra, hogy ő az enyém legyen.
Kicsit remegve próbáltam elhúzódni tőle, de nem sikerült.
A kezeit még szorosabban a derekam köré fonta, majd óvatosan a homlokát a homlokomnak döntötte.
Abban a pillanatban azt hittem ő is úgy érez mint én.
Óvatosan az arcommal közeledni kezdtem az arca felé, majd rájöttem, hogy ha megcsókolom, akár  barátságunkra is mehetne, így gyorsan a vállára hajtottam a fejemet.
Ő mintha meglepődött volna ezen a lépésemen.
-Főztél valamit?-suttogta a fülembe, a hangjától a hideg is kirázott.
-Igen.-nyeltem nagyot.-Megvan terítve, együnk vagy később?
-Aranyos tőled Hazz, hogy így próbálkozol jobb kedvre deríteni, de most nem kérek enni.-mosolyodott el, majd elhúzódott tőlem és az emelet felé tartott.-Lepihenek, jössz te is?
-Ja, aha.-bólintottam, majd követtem a szobámig.
Bementünk, és ő mintha otthon lenne feküdt le az ágyamra, majd megpaskolta maga mellett a helyet, jelezve, menjek oda.
Nagyot nyeltem, majd elgondolkodtam, és eldöntöttem valamit.
Itt az idő, most vagy soha, el kell neki mondanom.
Egyszer amúgy is túl kéne esnem rajta, és jobb előbb, mint később.
-Louis..-mondtam ki a nevét, majd ránéztem.
-Tessék?-kérdezte mosolyogva.
-Valamit el kéne mondanom..-hajtottam le a fejemet.
-Mondd.-hajtotta fel a fejemet.
-Hallgass végig, ígérd meg, megteszed.-néztem a szemeibe.
-Ígérem.-bólintott.
-Szeretlek. Nem, nem úgy mint egy havert, legjobb barátot. Úgy mint, mint Zayn Perriet. És megőrítesz. Érted?! Naptól napra jobban fáj, hogy te nem érzel így és..és..-de nem hagyta hogy befejezzem, ugyanis a szájával befogta az én számat.

~6.rész.

*Perrie szemszöge*


Éppen Zaynnel álltunk Harry ajtaja előtt, hogy meglepjük egy kis sütivel, amit nem rég sütöttem, viszont elég érdekes hangok jöttek ki.
-Nem érted Harry, Eleanor megcsalt! És nem csak megcsókolt valakit, oh, nem, hanem lefeküdt egy pasival. Érted?! Az én házamban, az én ágyamban!-kiabált Louis, ami kihallatszott.
Ijedten néztem a szerelmemre, majd megfordultam és a kocsi felé siettem.
-Gyere.-mondtam Zaynnek könnyes szemekkel.
Ebben a pillanatban jöttem rá, Eleanor nem változott.
Emlékszek régebben ilyenekbe belevitt engem.
Drogok, bulik, egy éjszakás kalandok.
Persze Zayn erről nem tud semmit.
Nem akartam belemenni, szinte El beleerőszakolt.
És most, ahogy hallottam Louis szomorú, sírós hangját nem hagyhatom ezt csak így.
Nem értem. Eleanornak miért nem jó Lou?
Miért kell neki más?
Egyáltalán miért házasodtak össze?!
************************************************************************************

A házuk előtt Zayn leparkolt, majd elköszöntem tőle és lassan a bejárati ajtó felé indultam.
Megnyomtam a csengőt, majd hamar nyitott Eleanor ajtót.
A sminkje elvolt folyva.; tehát sírt.
-Elcsesztem..-kezdtek el a könnyek az arcán folyni.
-Pontosan.-bólintottam majd bementünk a nappaliba.-Miért tetted?-Louis csak dolgozik, nekem is ki jár a szórakozás. Elvesztettem a fejemet.-mondta, miután letörölte a könnyeit.-Szerinted meg fog bocsájtani?Én csak némán megráztam a fejemet.
Még kicsit beszélgettünk, majd én hazamentem.
Nem szóltam Zaynnek, hiszen ő már hazament , ne vezessen potyára.

*Harry szemszöge*


Louis nehezen elaludt a kanapén, így inkább kimentem a konyhába, hogy mire felkel legyen valami főtt kaja is.
Annyira szörnyű nézni, hogy teljesen össze van törve.
Ha Eleanor nem nő lenne, akkor már rég agyon vertem volna, de így nem tudom megtenni, akár mennyire is akarom.
Hiszen megbántotta, egyszerűen millió darabra törte a szerelmem szívét.
El se tudom hinni, hogy mi oka volt rá, hogy egy ilyen csodálatos fiút, mint Louis megcsaljon?!
Inkább nem gondolkodtam ezen tovább, és neki álltam főzőcskézni, már amennyire sikerült.
Hamar összedobtam egy kisebb ebéd szerűséget, majd vártam, hogy Lou felébredjen…

~5.rész.

Reggel csak egy levelet találtam mellettem, Lou helyett.

"Hazz! Ne haragudj, gond akadt otthon, és el kellett mennem. Ne menj el otthonról! Valamikor menni fogok! Szeretlek. Louis “
Éreztem, valami nagy gond lehet, hiszen sose szokott elmenni így.
Bekapcsoltam a tv-t és az egyik sztárok híreivel kapcsolatos csatornán akadt meg a szemem..

-"Eleanor Calder….- mondta ki a nő Mrs. Tomlinson nevét, majd folytatta….


*Louis szemszöge*
Siettem haza, hogy minnél előbb véget vessek ennek.
Nem is tudom elhinni.
A könnyeim sorba folytak le az arcomon, nem érdekelt abban a pillanatban, hogy ki lát engem.
Amikor a házam elé értem, idegesen mentem be a házba.
-Eleanor!-kiabáltam miután letöröltem a könnyeimet.
Egy számomra idegen férfi jött le a lépcsőn, egy idő után.
-Maga mit akar?-kezdett el velem kiabálni.
-Eleanor!-kiabáltam még hangosabban, majd a félmeztelen, alkoholtól bűzlő feleségem esedezett le a lépcsőről.
-Lou! -nevetett és odajött elém.-Ez egy kibaszott vicces sztori..-kezdett el röhögni.-Háháháháhááá..-röhögött, mint egy idióta.
Ekkor valami kattant bennem, és Eleanort félre lökve, siettem fel az emeletre összepakolni a fontosabb cuccaimat.
Utoljára körül néztem a hálóban, fürdőben majd megráztam a fejemet és kiviharoztam a házból.
Eleanor olyan ’elmegy, nem izgat majd visszajön’ fejjel nézett, amivel még egy lapáttal rátett a fájdalomra.

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞

Nehezen, de sikeresen nyomtam meg Harold házánál a csengőt.
Gyorsan nyílt az ajtó, és én szinte csak beestem rajta a cuccaimmal együtt.
A göndör hajú barátom csodálkozva figyelte a cselkedetemet, majd a nappaliba követett…
-Megcsalt..-ültem le a könnyeimmel küszködve a kanapéra.
Harry csak mellém ült, és átölelt.
Tudta, hogy nem vágyok másra, csakis erre.
Egy ölelésre, olyas valakitől aki teljes szívből szeret.
-Ha nem akarod, akkor nem kell erről beszélnünk most.-mondta, mikor érezte, hogy szorosabban ölelem magamhoz.